Affirmációk, azaz pozitív megerősítések, amiket nap mint nap hallunk az önfejlesztéssel foglalkozó könyvekben, videókban, posztokban. „Mondd el minden nap: gazdag vagyok, egészséges vagyok, sikeres vagyok… és azzá válsz!”
Csakhogy sokaknak ez nem működik. És ettől jön a csalódás, a kétkedés vagy épp az, hogy valaki soha többé nem mond ki egyetlen affirmációt sem.
De a kérdés nem az, hogy az affirmációk működnek-e. A kérdés az, hogy hogyan és mikor használod őket.
Kép forrása: Pexels.com
A tudatalatti és a tudatos elme: két külön világ
A tudatos elménk az, amivel tervezünk, gondolkodunk, döntéseket hozunk. Napközben szinte folyamatosan aktív: vizsgál, elemez, kritizál. Ha ebben az állapotban kimondasz egy olyan mondatot, ami teljesen ellentmond a jelenlegi valóságodnak, a tudatos elméd egyből visszavág:
👉 „Gazdag vagyok.” – Ugyan már, nulla van a számládon.
👉 „Sikeres vagyok.” – A múlt heti prezentációd kudarc volt, ne viccelj már.
👉 „Megérdemlem a szeretetet.” – Akkor miért vagy még mindig egyedül?
Ez a belső párbeszéd sokkal gyorsabban és erősebben hat, mint maga az affirmáció. A tudatos elme azonnal blokkolja a pozitív megerősítést, mert nem tapasztalati tényként ismeri azt. Így az affirmáció nem jut el a tudatalattidhoz vagyis oda, ahol a mélyebb minták, beidegződések, hiedelmek lapulnak.
Mikor van esélyed „kijátszani” ezt a belső bírálót?
Reggel ébredés után és este elalvás előtt.
Ezekben az időpontokban az agy működése megváltozik. A hétköznapi, aktív gondolkodással járó béta agyhullámok helyett alfa és théta hullámok uralkodnak – ezek lassabbak, és egyfajta belső nyugalmat, ellazultságot hoznak létre. Ebben az állapotban az agy sokkal fogékonyabb a szuggesztiókra, vagyis az affirmációk könnyebben bejutnak a tudatalattiba.
Dr. Joe Dispenza, aki neurológiai és kvantumfizikai kutatásokat ötvöz a személyes fejlődés területén, ezt úgy fogalmazza meg, hogy:
„Ha meg akarod változtatni az életedet, akkor először a gondolataidat kell megváltoztatnod. És ha ezeket a gondolatokat érzelmekkel is összekapcsolod, akkor kezdesz el új valóságot teremteni.”
Ezért fontos, hogy amikor affirmációt mondasz, ne csak kimondani tudd, hanem érezni is. Ne csak elismételd, hanem kapcsolj hozzá képet, hangulatot, érzést mégha eleinte csak halványan is.
Például:
– „Egyre nyitottabb vagyok a lehetőségekre.”
– „Ma bátran képviselem önmagam.”
– „Megengedem magamnak, hogy jól legyek.”
Ezek olyan állítások, amelyek nem hazudtolják meg a jelenlegi állapotod, mégis elindítanak egy új irányba. És ha ezt naponta többször, ellazult tudatállapotban ismétled, az idegrendszered reagálni kezd.
A változás belül indul
A legújabb idegtudományi kutatások – és Dr. Joe Dispenza munkája is – azt igazolják, hogy az agy képes új idegi kapcsolatok kialakítására életünk bármely szakaszában. Ez az ún. neuroplaszticitás. A rendszeresen ismételt, érzéssel átélt affirmációk új mintákat hoznak létre, amelyek hatással lesznek a gondolkodásodra, a döntéseidre, a viselkedésedre – és idővel az egész életedre.
De nem elég „mechanikusan” elmondani egy szöveget naponta ötször. A valódi hatás akkor indul el, amikor tudatos jelenléttel, ellazult állapotban, érzésekkel átszőve használod az affirmációkat. Ez a pont, ahol már nem csak „elképzeled”, hanem elkezdesz hinni benne. És a tudatalatti itt kezdi átírni a régi programokat.
Összefoglalásul:
✅ Használd az affirmációkat reggel és este, amikor az agyhullámaid kedvezőbbek a befogadásra.
✅ Fogalmazz úgy, hogy az ne idézzen elő belső ellenállást.
✅ Kapcsolj hozzá érzést – ez az, ami „életet lehel” a mondatba.
✅ Ismételd rendszeresen, de ne gépiesen.
✅ Ne csak a változást várd – válj részesévé.