Az utóbbi években divatossá vált teliholdkor elengedni, újholdkor bevonzani, és bár a holdfázisokkal való tudatos munka valóban értékes és segíthet a belső folyamatok tudatosításában, azt látom, hogy sokan félreértik vagy túlságosan leegyszerűsítik azt, ami valójában történik bennünk.

Elterjedt az a nézet, hogy telihold estéjén kimondjuk, mit engedünk el,és rögtön utána, máris új célokat, új vágyakat, új manifesztációkat kezdünk megfogalmazni, mintha az elengedés csak egy gyors kipipálható lépés lenne a teremtés útján. Pedig ez nem így működik. Az elengedéhez idő kell. Amihez kötődtünk, az nem véletlenül van velünk. Lehet, hogy régi hitrendszer, lehet, hogy egy kapcsolat, egy szerep, egy vágy, ami egykor még működött, vagy legalábbis reményt adott, de most már nem szolgál tovább. Ezt egy-két kifújással nem lehet elengedni.

Ahhoz, hogy valóban el tudjam engedni, először rá kell látnom, honnan jött, mit jelentett nekem, miért tartottam olyan sokáig magamnál, és mit félek elveszíteni, ha elengedem. Ez az önmunka része.
Ez nem gyors és egyáltalán nem kényelmes, hanem mély és őszinte. Ehhez pedig idő kell.

                                                                       Kép forrása: Pexels.com

Ebben a folyamatban a telihold inkább tükröt tart, nem megold. Fényével rávilágít arra, amit eddig talán nem akartunk látni, és segíthet abban, hogy elinduljon az elengedés, de hogy mikor történik meg igazán, azt nem az égi naptár, hanem a belső érés dönti el.

És ugyanígy, az új sem mindig jön azonnal. Nem lehet csak úgy meghívni, ha a hely még nem tiszta. Sokan már másnap tudni akarják, mi jön a régi helyére, mintha nem lenne elviselhető az üresség, pedig éppen az üresség ideje a legfontosabb: ott történik a tisztulás, ott kezd kialakulni a tér, ahová majd valami valóban új és igazán hozzánk illő megérkezhet.

Ami nem jön, annak is oka van. Ha a manifesztáció késik, ha az új nem akar belépni, ha újra és újra ugyanazok a minták jönnek vissza, az nem kudarc, hanem visszajelzés, hogy van még valami, amit érdemes megnéznem, megértenem, vagy talán elgyászolnom.

Ezért hiszem azt, hogy az elengedés és a bevonzás között nem éles váltás van, hanem egy mély, csendes átmenet, amelyben a holdfázisok nem szabályokat diktálnak, hanem segítenek hangolódni, figyelni, és magunkhoz kapcsolódni egyre mélyebben.